1. Fejezet

          Catherine álmosan szállt ki ágyából. Lehúzta magáról a selymes, gyönyőrű vörös takaróját, amely tökéletesen tükrözte tüzes személyiségét. Felült az ágyban, megdörzsölte a szemeit, és felállt. Még bizonytalan léptekkel közeledett a fürdőszoba ajtaja felé, közben fekete szatén hálóingje töléletesen simult mesztelen testére. Kifogástalan alakját a férfiak elégedetten figyelték, akárhányszor kilépett az utcára. Miután felöltözött, elkészítette reggelijét, megreggelizett és elindult dolgozni.

          -Helló, Cathy! - szólt Laura, Catherine egyik legjobb barátnője. Mindig megfogadta a tanácsait, mert tudta, benne teljesen megbízhat.

        Gyerekkoruk óta ismerték egymást, még az általános iskolában találkoztak. Catherine épp akkor költözött New Yorkba, és a hatalmas amerikai nagyváros ijesztő volt az angliai Cheltanham után.Catherine szülei elváltak, és a 9 éves kislánynak az apjával kellett maradnia, akivel viszonyuk korátsem volt felhőtlen. Cathy már akkor tomboló gyerek volt, mindent kiharcolt magának, amit csak akart. Miután a bíróság az apának ítélte a lányt, lázadó hajlama tovább erősödött. George - az apja - hiába próbálta megfékezni akaratos kislányát, nem sok választása maradt, így beiratta egy leányiskolába, ahol rövid iső alatt Cathy viselkedése elfogadhatóbbá vált. Ott ismerkedett meg Laura-val, aki az első naptól kezdve segítette Cathy beilleszkedését. Neki köszönhette a gyors változást, és ő tanította meg az iskolában elvárt viselkedésre. A hosszú, már-már elviselhetetlen évek alatt ő lett a legjobb barátnője, akinek minden titkát elmondhatta, akivel mindent megbeszélhetett, és akinek a vállán kisírhatta magát anyja halálakor.

Bár anyja alkoholista volt, és keveset találkoztak a távolság és anyja anyagi helyzete miatt, megmagyarázhatatlan kötődés volt kettejük között, amit az óceán sem választhatott szét. Ezért, mikor megtudta édesanyja elvesztését, depresszióba esett, és mindenki azt hitte, bármikor visszatérhet a régi, lázadó Cathy. De ott volt Laura, aki apja nélkül nevelkedett, és tudta, hogy hozhatja vissza barátnőjét a mosoly világába. A lány jóval komolyabb volt, mint ő, de vidám társasága anyjára emlékeztette. Ebben az időszakban váltak elválaszthatatlan barátokká, ami még most, 32 évesen is ugyanolyan bizalommal működött.

          Cathy, miután üdvözölte barátnőjét, bement az irodájába, és munkához látott.