Dean éppen befordult a Rose street-re, amikor meglátta a háza előtt várakozó öltönyös férfit. Megszaporázta lépteit, ami nem volt könnyű, hiszen az eső még mindig esett, és a ruhája is teljesen átázott. Már csak pár lépés válsztotta el őket egymástól, amikor a férfi megfordult. Dean hirtelen nem tudta mit mondjon, csak állt náhény másodpercig, a férfi arcát bámulva. A csendet az idegen törte meg:

- Üdvözlöm, Mr Adams!

- Hát te mit keresel itt, öregem? – kérdezte. Alig tudott hinni a szemének, hogy rég nem látott barátja újra itt áll előtte. Meg sem várva a választ, kinyitotta az ajtót, és beengedte a férfit.

- Szóval, minek köszönhetem a látogasásod, Patrick?
Patrick néhány pillanatig hallgatott, majd így szólt:

- Szerettem volna más körülmények között találkozni veled, de sajnos ez most egy elég éles helyzet...

- Ügye nem keveredtél valami bajba? – kérdezte, s fürkésző tekintettel nézte ahogy a férfi ismét beszélni kezd.

- Nem, dehogy! – nevetett – Nem kerültem semmilyen összetűzésbe a hatóságokkal, ha erre gondolsz. Ami azt illeti, most az ő oldalukon állok.

Dean értetlenül nézett Patrick-re, várva a folytatást.

- Most elég, ha annyit tudsz, hogy az FBI-nak dolgozom. Azért küldtek ide, mert van egy ügy, amiben szerintük tudnál segíteni.

- Csak viccelsz, igaz? Te?! Mint FBI ügynök?! – nevetett hangosan – És még egy öltönyt is képes voltál felvenni, hogy beetess ezzel a dumával? Mondhatom, szép kis történet, és még el is hinném hogy tényleg ügynök vagy, ha nem ismernélek, Pat! De miért... – nem tudta folytatni, mert Patrick előhúzta zsebéből az igazolványát.

- Most már hiszel nekem?

- Te jó ég! Nyolc éve nem láttalak, és te ez alatt az idő előtt beálltál ügynöknek? Hogy történt ez? Világ életedben szélhámos voltál, és tudod, elég nehéz elhinni, hogy most a "jó fiúk" oldalán állsz. Mi történt?

- Ez egy hosszú történet, Dean. És most nincs sok időm elmesélni, de ha vége lesz ennek az ügynek, mindent elmesélek. Most azonban fel kell tennem pár kérdést.

- Kérdést? Ez úgy hangzik, mint egy kihallgatás. Mégis, miről van szó?

- Még mi sem tudjuk biztosan, de a félreértések elkerülése végett utána kell néznünk néhány dolognak a központban...

- A központban? Miféle központban? – kérdezte, de már tudta a választ. Csak néhány napra megy szabadságra, és máris valami baj van. Elkezdett fel-alá járkálni, kérdő pillantásokat vetve Patrick-re.

- Kérlek, ülj vissza, Dean! Még semmi sem biztos, lehet hogy csak rosszul töltöttek ki néhány papírt... – de ismét nem tudta folytatni.

- "Rosszul töltöttek ki néhány papírt"? Itt nem olyan emberek dolgoznak, akiknek meg lehetne engedni ilyesmit. Szóval halljam, mi folyik itt? És ne akard kiszínezni, csak tényeket akarok hallani. De tudod mit? Mindent elmondhatsz az autóban. Most azonnal oda megyek, és megnézem én, mi a baj! – és már fel is kelt, hogy kivegyen a szekrényből egy száraz kabátot, de Patrick leállította.

- Mielőtt átutaznád a fél államot, kérlek ülj vissza, és nyugodj meg. Igyál egy kis szíverősítőt, tiszta víz vagy. Ha tüdőgyulladást kapsz, nem fogsz tudni segíteni. – Felállt, levett egy poharat a polcról, és félig töltötte vodkával. Oda lépett Dean-hez, aki túl hevesen vette el a poharat, és kilöttyintette egy részét a szőnyegre. – A francba !– kiáltotta, majd kiitta a maradékot.

- Most már tényleg elmondhatnád, mi a fene van!

- Néhány hete dekódoltak egy olyan üzenetet, amiről azt feltételezzük, hogy a központ veszélyezbe került.

- Micsoda?! Mégis hogyan...?

- A részleteket nem mondhatom el, de meg kell kérdeznem valamit. Van valami új feladat vagy terv, amin dolgoztok?

- Tudod, hogy erről nem beszélhetek, Patrick!

- Igen, sejtettem, de meg kellett kérdeznem. És történt az elmúlt pár napban valami szokatlan? Hibás számítások, szokatlanul lassabb vagy gyorsabb munkavégés, vagy valami hasonló? Bármi, ami eddig nem volt?

- Nem tudok ilyenről. Néhány napja szabadságon vagyok, így nem tudom, mi történik bent. De itthon át fogok nézni mindent, ha már nem mehetek be. Miért? Mit tudtatok meg?

- Úgy látszik, nem csak én változtam. – mondta, figyelmen kívül hagyva a kérdést – Mióta mész te szabadságra?

- Nem akartam eljönni, de már mindenki piszkált, hogy ki kéne vennem pár napot, mert én vagyok az egyetlen, aki még sosem vett ki egy napot sem. Így szabadságra küldtek.
Partick nem szólt semmit, csak felállt, és az ablakhoz lépett. – Mióta vagy itthon? – kérdezte.

- Kedd óta.

- Szóval hétfőn még bent voltál, kedden pedig haza utaztál?

- Nos, nem. Már hétfőn sem dolgoztam, még volt pár elintézni valóm. Szólnom kellett a gondnoknak, hogy néhány napig nem leszek otthon, és hogy vigyázzon a házra. – A vodka megtette hatását, sikerült megnyudodnia.

- Tehát, vasárnap voltál bent utoljára?

- Igen.

- Nem mentél vissza hétfőn? Nem hagytál bent semmit?

- Nem, csak bevásároltam, és Rodgert vártam, nem volt otthon és a telefonja lemerült.

- Ki az a Rodger?

- Ő a ház gondnoka ahol lakom. Ő intéz mindent, mivel én alig vagyok otthon. Számlákat fizet be, rendezi a kertet, bevásárol, ilyesmi.

- Ha ő vásárol be, miért te mentél hétfőn?

- Szabadnapja volt. De miért, mond el végre, mi a baj!

- Milyen beléptetőrendszert használtok?

- Ezt sem mondhatom el, de bomba biztos, mert ha valaki visszeélne... Dehát, ezt az FBI-nak tudnia kéne.

- Így van. De sajnos nem biztos, hogy annyira biztonságos...

- Feltörték?! – Patrick nem felelt. – Az nem lehet! Egy csomó ellenőrzőponton kell átmenni! Csak akkor juthat be bárki, ha valakit meg...
Úr Isten! Valakit megöltek?!

- Nem, a teljes létszámot ellenőriztük, senkinek sincs baja.

          Dean megkönnyebbült. Ha valakit meggyilkolnának a munkahelyén, sosem tudná feldolgozni. Rettegett a haláltól. Egy pillanatra bevillant néhány emlékkép, de gyorsan visszatért, és Patrick-re nézett. – Ha nem tudom, mi történt, nem tudok segíteni.